Murányi Zita: délibáb

Nem jött szememre álom
meglehet féltem horkolni fogok
vagy behunyt szemmel átlátok
a fonákságon úgy fekszem itt most
melletted akár egy lecsupaszított hadifogoly
nyakamban roppanó kötél tíz ujjadból fonták
ahogy az esti égen sápkóros csillagok
a sötétség ezüstszínű vontatóhorgát
köldökömön a hold csillant
szemedben két sovány délibábja
reszkető talpfejem egyre viaszfehérebb
zavar ez a tükröződés simogatásod vigasztal
az ébredés belénk csak méregfogát vájja
miért meredünk egymásra mint egy ikertestvérre
(mindkettőnknek idegen a szívverése).