Murányi Zita: dans macabre

amikor ernyőt nyitok a havazásban
szinte szégyellem magam (egy durcás
kisgyerek) hallgatom az első pelyhek
monoton koppanását veszteglő taxit
keresek az ernyő sarka a fölhúzott
üveg közepéhez koccan bent újságot
olvas vagy keresztrejtvényt fejt egy
kopasz pasas feje olyan kerek mint
a mindenség azt sugallom én vagyok
a megfejtés minden kérdésére de
nincsenek kérdései csak nem akar
emlékezni erre a havazásra hosszú
évekkel később úgyhogy beindítja az ablaktörlőt
fekete legyezők gondolom és a haláltáncra
a kezembe szorított elázott buszjegy a
belépőkártya