Murányi Zita: barikád

elbotlik feláll véletlen lehet az első ember
akin a bűnbeesés betelt nem emlékszik rá volt-e édenkert
nem emlékszik a fákra a fűszálak hajlásszöge idegen
marad előtte a hajnali pára
mely rájuk lehelt a két fa nem emlékszik
Ádámra és hajnalban isten arca is összeolvad
a véres fellegekkel valószínűleg most esett
el és beverte a fejét néhány másodpercnyi nemlét
de szereti érezni a szédülés mámorát mint almáknak
a szabadesés a Holdon David Scott végezte el a kísérletet
egyszerre elejtett szabadon eső testek
tömegüktől függetlenül azonos sebességgel
mozognak egyszerre érnek talajra megrémíti isten
ujjainak puhasága Einstein azt mondta a relativitáselmélet
szerint az anyaggal a tér és az idő is eltűnik de minden
reggel ugyanott ébred egy égig érő fa tövében
és ha fölnéz látja az ágak hegyét a keserűség ízével
szájában Einstein azt mondta
a fantázia fontosabb mint a tudás és az intelligencia
fokmérője a képzelet ezért odaképzeli a másik embert
aki mindenért őt okolja délutánra elfelejti mit álmodott
az ágak hegyét ugyanúgy ahogy Ádámot a plafonról
sarkvidéki szél veri le a vakolatot olyan mint egy tömegsír
a por vonásaikba szárad tudja a férfi szereti
megint így fognak megmerevedni valaki kezébe
szorít egy olajágat a por alól mamutok másznak ki
és sorra az összes többi állat barikádot emel a mennyországnak