Mindjárt este, csendesül az élet,
sötétedik, meghalnak a fények.
Az ég alján egy utolsót pislant,
a sötétség elnyeli a katlant.
Pár perce még, mint a kohó, izzott,
vörös fénye nagy tűzként lobogott.
Most nincs sehol, ellobbant hirtelen,
nyoma sincsen, felhők mögött pihen.
Itt az este, itt van a sötét,
összehúzza sűrű függönyét.
Csoszog a csend, szobámban körbejár,
félelmetes, a hajnal jönne már!
Csend és sötét, mozdulatlan minden.
Szú se perceg, csak én vagyok ébren.
Ó, jöjjön már a hajnal és a fény,
hogy ébredjen velük a remény!
