Mráz Erzsébet Irma: KORMOS ÉGEN

Kormos égen bolyhos, fodros
fellegek,
sötétszürkén úsznak tova,
mérgesek.

Viharos szél hajtja őket
messzire,
ellenállnak, nem maradhat
egyik se.

Összecsapnak, szikrázik az
ég alja,
hatalmasat dörren, morog
jajgatva.

Szétszakadnak fidrek-fodrok,
pillanat,
kell az eső, mégis rossz a
hangulat.

Ázik a föld, fák, bokrok és
vadvirág,
Talán, kicsit megtisztul a
nagyvilág!

További bejegyzések