Kormos égen bolyhos, fodros
fellegek,
sötétszürkén úsznak tova,
mérgesek.
Viharos szél hajtja őket
messzire,
ellenállnak, nem maradhat
egyik se.
Összecsapnak, szikrázik az
ég alja,
hatalmasat dörren, morog
jajgatva.
Szétszakadnak fidrek-fodrok,
pillanat,
kell az eső, mégis rossz a
hangulat.
Ázik a föld, fák, bokrok és
vadvirág,
Talán, kicsit megtisztul a
nagyvilág!