Gödör, mély, nyirkos, sötét, sötétebb, ha benne vagy,
a bőrödön érzed, hogy mélyebb, sokkal nyirkosabb.
Megborzongsz egy érintésre, megrémít, mert nem látod,
állat, növény, valami más, ez nem a te világod.
Fázol, félsz és kiutat keresel, de hiába minden,
nem lelsz megoldásra, gondolatok cikáznak fejedben.
Gödör, mély, nyirkos, sötét, olyan, mint a zsákutca.
Egyik vége bezárva, és nem fordulhatsz vissza.
Nincsen létrád, más eszközöd, nagy a lelki teher.
Nem akarod, de belátod, hogy most segítség kell.
Szükség van rá, hiszen vágysz a fényre, elfogadod.
Egy lépés előre, jövődet tisztábban látod.
Más barátok és más fények, lassan oszlik a homály,
a tudat, nem vagy egyedül, ez elég, hogy talpra állj.
A gödör nem gödör többé, élettér, barátok vesznek körül.
Látják, újra a régi vagy, boldogság, mindenki veled örül.
Még egy lépés, az utolsó, s elmúlnak a gyásznapok,
ez egy érzés, csodás érzés, melyet tőled kaphatok.
Gödör, mély, nyirkos, sötét, betemette az élet.
Most, hogy itt vagytok velem, már semmitől sem félek.
