a parton állsz
mint izzó kanócszál
fölötted ég, rád olvad a nap
csak nézlek, nézem, hogy csorognak
a kirótt szabadság vi(g)aszpercei
mit is tehetnék? érzem a késztetést,
hogy fogjalak, hogy felfogjam
szétfolyó kontúrjaidat
szabadságoddal együtt hátha elveszik
s te hagyod, semmit nem teszel –
értem, hogy értem nem
akkor hát önmagad miatt
én nem kérhetem
inkább fejet hajtok, hogy fejet hajtasz –
vagy a nap nehéz?
hisz nem kell cipelned
tudom, tudom, neked ez áldott áldozat
követlek tekintetemmel,
ahogy a hűvös vízbe lépsz
talán mégsem hagyhatod
talán hallottad gondolatomat –
de napod a vízbe is elkísér
nem bánom – akkor, ha bírod még
akkor, ha boldog vagy
miért remélem mégis,
hogy mindig állandó maradsz
és megfogja a víz
lepergő viaszperceid?
időt nyerhetnél –
a kép tiszta, elsimult tükre
megyek utánad
utánad megyek
már két (v)égen égsz

További bejegyzések
Az ePUB VERSESKÖTET ALKOTÓI NÉVSORA
február 5, 2025
Az ePUB VERSESKÖTET PÁLYÁZAT LEZÁRÁSA
február 2, 2025
FEBRUÁRI PÁLYÁZAT
február 1, 2025
Szerkesztőségi hírek – 2025. január 31.
január 31, 2025