Hangos a világ,
nem hallod a lelkedet.
Néha még kiált.
Ajkad elhagyó
jeges légkristályok közt
didereg a szó.
Hova tűnt a csend?
Elnémuló szívhangok
jelzik, hol keresd.
Hív egy tér-idő,
mely kihűlt álmaidból
dércsipkéket sző,
zúzmaramentét.
Már parázslik a lélek,
s fűt a reszketés.
Érzed, hogy hevít?
A fájdalompernyéket
sóhaj repteti,
szállsz velük te is…
s szem zugából csordogál,
kiolvad egy szív.
Egy van mindenből. Egyetlenegy. Ki volna bátor megszámlálni az eső halálát, ahogy cseppenként robban szivárvánnyá a bádogon, hattyúdalával szólítva az óriás eget. Egy van mindenből.
„Én vagy ti, egyikünk beteg; és mégse nézzem a fegyvereket, hogy szeretet vagy gyűlölet közelít-e felém?” – Szabó Lőrinc: Az egy álmai – Nem vagy
Van bor kenyér ruha vannak a vershez lövedék és lágyabb szavak van szőnyegen szék van asztal komputer van a nyél végén rácsos felület van a
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
