Molnár-Kozma Alexandra: Szembe-nézés

összevont szemöldököd
gyászos feszület azóta is
borgőzös szemgödröd fölött
melybe beleesett
a pillantásom akkor
és összetörött
te nem tudod
hisz nem voltál jelen
figyelmed be se köszönt
otthagyott nélküled temetetlen
nulla maradtam tekintetedben
mint a lég: áttetsző
négy évtizede már
s te még mindig
a gonddal vesződsz
vénává tágítva a hajszálereket
talán mert valami bök
szálka lettem benned
és te – úgy igazán – leszel-e apa?
inkább meg se kérdem
összeszedem
kihúzom magam
a könnycsatornán át
szemedre semmit nem vetek
úgyis hiába
te mást nem
csak problémákat látsz…

(a) könnyed lettem
vizesen áttetsző –
fátyolos szemeden már
a gond sem dereng át

További bejegyzések