Molnár-Kozma Alexandra: Perseidák

Alkonyat tölti meg a galambpáholyt,
szürkén turbékol szemben a háztető.
Ma Szent Lőrinc könnyezik az éjszakai vásznon,
végre nem az unalmas Nap-Hold keringő.
A párkányra könyököl a mályvacserje,
talán helyet cserélne a galambokkal,
tölcséreivel hallgatózik, vajon engem kémlel?
Éppen kártyázok a kvantumokkal.
A lehetőségek paklija kiterítve,
kedvem szerint húzhatok valóságot.
A pillanat valamennyi kiterjedése
mályvaszín galambsorban szférámba szivárog.
Lény-egem palettájára csillagport
tüsszentenek a most-esszenciák.
Lelkem most-teli zseb, kifordítom,
egységgé tágítanám a dualitást.
És lehullik az ég a csillagokról,
ahogy a pakliból az inverz világ.
Elrepülnek sorban a jóllakott most-ok,
nyomot cserélnek lény-egemmel a Perseidák.

További bejegyzések