Molnár-Kozma Alexandra: kArcaim

Figyelem vágyaim:
akár az üveget karcoló ágak;
túlélték teleim pusztításait,
iszkoló gyávaságai hajtássá váltak.
Égbe mártani áhítom ágaim,
és róni üvegpalettára –
tán a magasság inspirálja
vagy gyökér szívta erő
– karcos álmaim.
Elengedek mindent, mi tovaszállna,
a le-vele-t utolsó táncra hívja a szél.
A maradó vágyak hajlékony ágak,
a szív üzen, s a kéz alkotni kész.
EKG-jelek a jövő ablakán
vonásaim, lüktető lélekkarcolat.
Törékeny őrzi a tör(öl)hetetlent,
fény rajzol időtlent arcomra.