Molnár-Kozma Alexandra: Igazodás

Ami a valódi lényemből színtisztán fakad,
Forrásba kötött magasabb én-rétegekből
csordogál le, akár a hegyi patak
kijelölve az irányt és választásaim
– hozzá igazodom.
S nem kell írott és íratlan regulák mögé
parancsra beállni, elrendelt szabályoktól félve,
már nem (f)élve sodródni méltatlanságba.
A törvény bennem van: lelkiismeret,
s egy-értelmű az akarat szabadsága.
A különbség: az emlékezet
letérő, megtérő, útkereső, útkövező közt
– tudom, ki vagyok.
Igazodni sohasem késő,
de a legjobb pillanat mindig a most.