Rövidül napjaim fesztávolsága.
Intenzív megéléseim még
áthidalnak két karmazsin eget,
aztán térfelet nyer inaktivitásom,
amikor a háttér csillagpöttyözött, ébenfekete.
Már hiába merítek a mélység intervallumából,
kiszakad tudathálóm, mire a határhoz ér.
Ha sikerül is felfognom valamit az álmokon túl,
elriasztja az ébredő csendtelenség.
Marad hát a nyüzsgő lármavilág
ezerszín kaleidoszkópos tükörtere,
ahol a fény vakító, vagy éppen feltáró világosság,
ahol jönnek szembe kedves és kedvetlen emberek,
terméketlen és termékeny idők,
s ahol belátom, semmi sem fehér-fekete,
se ében vagy karmazsin,
ahol millió impulzus vibrál,
s már nincs ragaszkodás, se ellenállás bennem,
megengedem, magamon átengedem mind.
Magával ragad az áramló, színes világ,
mely már nem is velem, hanem bennem örvénylik.
De megállítom, ha az ég a palettáról karmazsint márt:
lepárlok néhány szót, s a mind-Egybe cseppentem
privát esszenciáim.
DunapArt INFÓ – 2026. 02. 07.
február 6, 2026
