Talán a király a nyerő,
vagy a futó, ki mindenhová gyorsan odaér.
Talán a ló, akinek hátán megpróbálsz maradni,
vagy a bástya, amelyről bölcsen körülnézel,
mint egy hadvezér.
És a királynőt se feledd, akiből csak egy van,
és mindent megér,
és ott a gyalog, ő közkatona, feledhető, feláldozható,
a szakadék megtölthető vele, de látod! Ők a
győztesek, akiknek hátáról messzire nézhetsz,
ugyanakkor mélybe is vihetnek, ha úgy akarják.
Ők, a csendesen zakatoló közkatonák, az állóvíz,
amit, ha felkavarnak, háború lesz még a jégmezőn
is. Este reggel, éjszaka nappal.
Mindig az, amit nem vársz.
Az üresnek vélt tömeg.
A kiszámíthatatlanság admirálisai ők.
2024. II. 19.