Reinkarnálódó növények
Külön jelzéssel érkezik
a halál. Beszorult nyelvet
kínoznak életre, semmi
híre. „Lélegeztető
kalapács kell!” – jelenti ki
a határozott hang, majd
előhúz zsebéből tegnapi
halálhírt. Mutatja,
megírták, itt áll neve
elhunytak között.
Legyintések légycsapói
alatt elindul. Mentő
érkezik, az orvos
igyekezetében fiatal
szívét nyújtja beton-
parkett
asszisztensének,
elkezdődik a
reménytelen
műtét.
Valahol meghúzzák
a harangokat, valakiért
mindig a harang szól.
Egy életre szólnak
zokogó hangok, egy
életre húznak
harangot.
Reinkarnálódó
növényeket nézek,
falfehér tejnedveik
kíváncsian
kicsapódnak.
Azt mondják, aznap
savas eső ölte
az emlékeket,
s a virágok
menekültek
a fényben.
Az ég cserepeire
hullott, s a csillagok
elégtek. Majd hó
hullt, vastag
párnája alól
kék ibolya
tolta
hóvirágok
nyíltak.
Kinyitom az ajtót,
beengedve a tavaszt.
2013. I. 20.