Molnár József: Isten állatkertjében
Isten állatkertjében az ember üvegházhatást
cipel a boltból, és ha felmelegedik a bolygó, reméli,
lesz ki fel tud majd mászni a fára a vadállatok elől.
Isten állatkertjében elszaporodtak a hibás
gének, és ahogy megszülettünk, átszállunk
a temetőbe, nincs közbenső állomás.
Isten állatkertjében az ember leszokott
az olvasásról, azt sem tudja, mi az, helyette pálinka-,
sör- és borcímkéket vizsgál, melyik nem árt a májnak.
Isten állatkertjében az ember megtesz végtelen
távolságot, hogy másutt is pusztítson, ha már
a közvetlen környezetét eltiporta.
Isten állatkertjében az ember a sátánt szorítja
keblére, babusgatja, csókolgatja, és ha néha
a torz megmutatja az arcát, csak nevet rajta.
…az ember akkora, mint a hangya ellenségeihez
képest, akik vírusok, gombák, baktériumok, ő is
ezekből áll, nem tudja: bioháborút folytat.
…az ember kihalóban, létéért küzd. Csupán a Tudás
fáját kerüljétek! hallják istent, miközben a kígyó
kezéből elfogadja az almát.
2024. április/
2025. IX. 15.