Hetek óta a falakat hajtogatom.
Egyre vastagabbá
válnak a közénk ékelt csendek,
te és én két lakatlan sziget,
távcsővel nézett csillagok,
a sötétség ragyog.
*
Hangok parazsában ülve
ábrándozom egy tea-délután.
Lábaim alatt kígyók robognak,
mint lámpák a darázsfészek-
autósztrádán.
Elképzelt az ölelés.
*
Egy idő után semmi kedvem
megismerni a kutyaképű végtelent.
Minek feltépni a kivéreztetett sebeket?
Inkább arcot váltok, faarccal
törpeként óriás eget bámulok.