Nem kétséges, az égben lakom.
Már születésem óta ringatnak a bölcsek.
Ittam arannyal telt éveimből.
Bejártam Istenhez.
Hiába írtam kérvényt,
válaszra sem méltatnak:
lecsúsztam az égről,
sikátorban élek, havi negyven
pengőt koldulva.
A város tizenharmadik utcájában
kiszolgált kutya lettem,
bűn az, hogy a rendből
sosem ismertem eleget.
Elárultak,
az árulók árnyékként
követnek,
elbújtak az égben is,
s e tetűrengetegben.
Okádom a felszínt,
s ha volna erőm,
ledobnám testemről
a nyüvet és férget.
Fán alszom, mint a majmok,
de repít a düh,
visszatérek:
ki ott az égben
vesztemre tör,
haljon meg
nappal, éjjel!