szétfolyó foltokban látlak
mégis megrajzoltalak
félprofilod laza vázlat
lüktető idegen vonalak
csak kontúrokban
van közünk hogy szeresselek
vonásaid eltúloztam
mint rosszul hegedt sebet
karcolt fatörzsön
a részletek árnyékolhatók
cseppenként eredő könny
eső mázolta csók
magát festi a vak-véletlen
szürke íriszed vaktükör
te vagy nekem a tökéletlen
szabadkézi kör
Ha és talán. Remény és igazán? Ott leszek. Vagyok. De nincsenek mondatok. Várok. Mire? A tömör semmire. Az üresség csőre töltve, s a kéz már
A hajnal bontja szárnyait, szél viszi messze az éjjeli mélykék sötétet, mint óvó vándor, a fény gyöngyei ébresztenek apró páracseppeket. A percek lassan egymásba folynak,
elment Hedoné Erósz és Psyché lánya ki újra és újra feltöltötte mézzel a mézesbödönt elment lejárt munkaideje elment barlangba zárni szépséges arcát s kötni fátyolba
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
