csapból szó csurog
fürdőhab a színen
feléd mozdulok
légüres a szívem
a síkos kövön
orra nyalt egy angyal
s én megütközöm
korlátolt magammal
tudnám mit eszek
rajtad még ha véred
fűtik híg szeszek
nem koccint a lélek
számban megkötött
a vágy lágy cementje
lassan felnövök
és már nem veszem be
drótra akasztva
szikráznak a körték
elment a gazda
búrájuk betörték
vécén lehúzom
megbuggyant magányom
trágya lesz húsom
és cseppet se bánom
gyűrűs a féreg
ostoros a bánat
még épp hogy élek
aztán felzabálnak
isten felköpött
levitál a lelkem
hogy két szék között
hűlt helyem megleljem