Habot dúdoltató,
eget fürösztő víztükör
mélyén, lárvába zárva,
alkonyi fényben
egy imágó szabadulását
türelmetlenül várja.
Örvény forgatja,
emeli víz fölé, göncöktől
szabadulni ágat ölel,
pillangóvá vedlik,
s társaival szerelmi
körtáncba vegyül el.
Alkonyi révületben
táncuk gyönyörű virág,
habokon csillanó visszfény.
Hajnalra élettelen testük,
s petéik vetése; suhanó
árnyék a Tisza vizén.