„Harminchárom jó vitéz,
pikkelyvértben vívni kész”,
de hiába a háromszor
harminchárom is, ha
isteni Ige: a „legyen”,
érzelmek labirintusából
aranyszálon ki nem vezet…
Kételyek folyamán
tévelygő vitéz, hajóárbócra
fantáziavásznat ha
nem feszít, nem érheti el
ősi titkok önmagukba
visszazáró köreit, hol
teremtéskódot bonthat a szív.
(Idézet: Puskin – Mese Szaltán cárról)