„Ahogy bent,
úgy van kint”.( Thoth)
Voltam úrnő,
Shostakovich hangjaira
táncoltam keringőt; szolga is,
ki ura szennyesét mosta…
Cipeltem keresztet,
voltam lázadó, ki földre
alázta Heródesét…
Koldusként utcasarkon
kiáltozó (ki hallotta, befogta
fülét), gyerekekkel táncoló,
kit csúfolt a vásári nép…
Lettem hangotok,
kinek ünnep, ha értő
fülek fordulnak felé;
a zenét, ha halkítanátok,
hallhatnátok énekét.
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
