Molnár Gál Irén: Szélmalomharc
…mindig tudtam,
említette nagyanyám
az „árnyékvilágot”,
de azt hittem, kívülről támad,
kutattam, hol ver tanyát,
lépcsőm törni, ha felfelé
indulna a láb;
…tudom, hogy harcom van
vele, de arca kendőzött,
mindig háttal áll,
rejtve van szeme,
s szíve hogy lenne,
fel sem merült, hol tartaná,
nincsen kebele;
…talmi, rejtőzködő
sorsot diktál, s szabna
ritmust a lábnak.
Szólítom: Tudlak!
Nem fordul felém,
nincs benne érzés,
sem alázat;
…Tudlak, falaim mögül
követsz, mint gödörből
szabadulni induló rákot
ijedt társak, húznál a mélybe,
de kopjám a szó, vívok vele,
fénypajzsom fókuszára
emelem árnyad.