Szívemben erdő,
emléked benne
tört szárnyú madár,
tollát hullatja,
már éneke sincs,
csak ül gubbasztva,
nézi, amint száll,
sötét árnyakat
őszi szél cibál.
Zúzmara-pengén
feledés árnya
táncot jár zordan,
emlékkatlanban,
dérbe fojtva sír,
füstölög szened;
madár bont fészket,
erdőmre köd ül,
kavarják szelek.