Molnár Gál Irén – Mozdìt vizeket
képek mozdulnak
fénybe öltöző hajnal
pirkadtán, emlékek
árnya kisért, átüt
génjeim kapuján;
fülembe ősi ritmust
vágtázó paták zaja ver,
lódübörgés, min hadba
vonult nagyapám;
a világégés nyelte el…
ég hatalmas máglya
húsbamaró tüzén
gyógyfüvek fanyar illata leng,
lelket fojtó füstben itélet:
vesszen itt ki tudni, látni mer…
a láng leég, lelkem
hammukatlan csendjén neszez
lassan égre kúszik a Nap,
sugara fényén vizeket
mozdít, fésül a part…
a vizek ismerik a titkot,
habjukon végtelen kódolta jel,
százkarú polip -karjaik
Földet ölel, tisztít s csillagok
magasába emel.