a forduló idő ritmusán
perdül megújuló kedvvel,
fénybe meríti arcát a Föld
új év új életet igéz
a régi magvain,
ringatják gyökerek,
ágak álmodják
holnap-rügyekbe
lombjait…
a Föld szívén barázdák
rögöt puhító kedve
ébresztget csírát,
titok-mélyről a lét fakad,
s éghez kötözik koronáik
a fák…
elpusztíthatatlan, mit
isteni rend törvénye köt,
őszbe hanyatlik bár a lomb,
de humusszá lényegült lelke
tavaszt rügyez, s bont
új nyarat…
a forduló idő ritmusán
perdül megújuló kedvvel,
fénybe meríti arcát a Föld.
