„…a menny az én trónusom
a föld pedig lábam zsámolya, mondja az Úr”
(Cselekedetek 7:49)
Görnyed a Föld,
katedrálisok falain
csillog ezüstje, aranya,
kibányászott nagy kövek
súlya alatt ropog.
Üres tárnák sebein
rezegnek délkörök,
táncolnak egyensúlyt vesztett
pólusok…
„Zsámolyom a föld, menny
az én trónusom”, katedrálist
gőgötök magának emeltetett.
Földet megőrizni küldtelek,
vigyázni kincseit, mi forgást
kiegyenlít, s tartja sátratok.
„Miféle házat építenél nekem”,
bennem létezel, katedrálisotok
Én Vagyok!
