…a fény lelkünkben
próbára vettetik,
sötét felhők mögé
bújó a délután,
ködbe takaródzó
titán túl a hegy,
árnyával kapkod
halódó Nap után…
Fekete gyöngyszemet
izzad a fagyal,
tartja gyertyának,
bírni az éj fagyát;
bogyója csillan,
maradék fényt iszik,
decemberi sötétbe
forral ragyogást.
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
