Ordít az elme, nem leli sejtjeinek világát,
mert pokol tüzére hasogatja gondolatait.
Megtörten hordja össze utolsó, tákolt imáját,
és egyedül vívja meg tébolyult lélek-harcait.
Majd, csak úgy, egy pillanat alatt levedli a béklyót
s összeroppan letisztult látványának súlya alatt.
Ádáz küzdelembe kezd, de mégsem hallja a végszót,
mert a szellemben újra az ördög dúdol csatadalt.
Hullámzó tudat, ha mossa az agykéreg partjait,
test és lélek egyszerre üvölt, megnyugvásért kiált;
csendben figyeld, halld meg a háborodottság hangjait,
s végül, csak úgy, magadban mondj el egy megváltó imát.
