Keresés
Close this search box.

MIND ÉN VAGYUNK – Valamelyik szó (Gyenge-Rusz Anett rovata)

Tegnap mondtál valamit, ami nagyon fájt. Nem, nem volt sértő, csak rosszul esett hallani. Tévedsz, ha azt gondolod, a te hibád, hiszen nem akartál bántani. Csak beszélgettünk és egyszer elhangzott valami. Hogy mi volt az, nem fogsz rá emlékezni, nem hagyom. Soha nem fogod megtudni, mire gondolok, nem mondom el se neked, se másnak. Valamelyik mondatod valamelyik szava nem illett oda, mást kellett volna mondanod helyette. Akkor nem lenne semmi baj. Így meg van. Az én bajom. Majd megoldom. Talán elmenekülök magam elől. Elindulok, aztán egyszer hátramarad belőlem valami, egy darab. Az a darab. Elindultam. Mentem. Megálltam. Rájöttem, hogy nem sikerült, nem hagytam el semmit. Más ötletem meg nincs. Most ülök valahol, a vállamra tűz a nap. Érzem, ahogy a testem verejtékcseppeket ont magából. Tudom, hogy le fogok égni és ez nem jó. De hagyom. Jólesik. Felperzseli a fájdalmat, ha már ide is magammal hoztam. Kezemben egy fémdoboz, útközben vettem. Párat kortyolok belőle. Fogalmam sincs, mi ez. Fekete színű, barack ízű és nagyon mű. Mű ez az egész, a világ. Nem létezik. Talán a fájdalmam is mű. Az sem létezik, csak illúzió. Érezni akarom, elképzelem, hogy legyen, de valójában nincs. Azt sem tudom, miről szól minden. A világ, az élet, meg az, hogy most itt vagyok. Biztosan nem rólad, valamelyik mondatod valamelyik szaváról. Ez rólam szól. Hogy mennyire csalódtam magamban.

További bejegyzések