…elvonja a figyelmem a tücskök ciripelése. Nagyon kedves nekem. Nézek, de nem látok, pedig van rajtam szemüveg. Nekimegyek a szekrénynek, aztán az ajtófélfának is. Aztán persze nevetek magamon. Mi volt ez? Szerencsére nem fáj semmim az ütközéstől, csak az amúgy is oszladozó figyelmemnek esett rosszul, hogy nem használtam, amikor szükség lett volna rá. Mindegy. A tücsök hangja előrébbvaló, most is azt mondom. A selymes feketeségben, ahol már nincs veszély, mert nem mozdulok, na ott különösen élvezem a kis éji zenét a fauna feldolgozásában. Talán jobb is, mint az eredeti. Mondjuk ehhez a megállapításhoz elég fáradtnak, vagy inkább ellágyultnak kell lenni. Bennem most mindkettő otthon van, nem is tudom melyik az erősebb…
SZEPTEMBERI PÁLYÁZAT
szeptember 2, 2024
