Mikor a vén Csapás virágba borult,
Bodzavirágszéllel kanyargott az út,
Isten szelíd mosolya a földre hullt.
Kinyílt a szikrázó szentély kapuja,
Fehér palástot vett a galagonya,
Roskadozó akác édes balzsamot
Önmaga részeg fürtjeitől lopott,
Titánzöld levél szült virággyöngyöket,
Hullámzó búzában ringtak a szelek,
Összenevettek göcsörtös vadkörték,
Lombjuk közé rejtett fészkük keresték,
Vadgalambok szálltak a hegyek fölött,
Ezüstös, csillogó, gyönyörű körök,
Kakukkfűmezőkkel vajúdott a Nap,
Bogárkák szívták a langyos sugarat,
Futrinka futott le a vadalmafán,
Smaragdszemű gyíkocska várta talán,
Szakadék álmodott lábához tengert,
Partjára révedő, bölcs öregembert.
Mikor a vén Csapás virágba borult,
Angyalok fontak kutyatejkoszorút,
S Bretagne, Japán, Provence mind térdre hullt.
