Mezei Sára: Van-e a világnak pereme?

Madarak szárnya lóg az égből,
Emberek csupasz lába kalimpál a föld alól.
Valahol a kettő között te és én,
Alattunk a föld,
Felettünk az univerzum.
Sötét fürtjeink összegabalyodva,
Pamacsos felhők lógnak a magasból.
Hátralépünk párat kéz a kézben,
Színes masszává válik a földi lét.
Elmúlik a bolygónk, az univerzum, az örökkévalóság,
Csak hajad tincsei érnek el.
Csendesedj!
Nyisd ki szemed!
Mit hallasz?
Zakatol, zakatol,
Szívem lohol utánad,
Zümmög a világ,
Csend legyen!
Csak hajad tincsei érjenek el.
Arcod, mint térképet fedezem fel,
Új kiutat keresve rajta.
Van-e a világnak pereme,
Hogy mint részeges hajós forduljak le róla?
Lélekből lélekbe esve megtaláljalak.