Mezei Attila: Valaki jár a fák hegyén…

Az országút nem kért engedélyt az erdőtől, fogta magát, oda pofátlankodott a patak partjára és követve annak minden hirtelen, kacér fordulatát, átszelte vele a rengeteget. A Máréban szarvasok legelésztek hajnalban, Mészkemence felé négy rókakölyök játszadozott. A Kiskútnál vaddisznók tanácstalankodtak, kétségbe ejtve ezzel az autósokat. A patak csobogott, a szél suttogott a bükkök értő fülébe, a madarak ezer hangon csiripeltek, csak akkor csendesedett el minden, amikor mindig más jelmezben, arra járt a végzet.
     Időnként szarvas, vagy vaddisznó ütközött büdös négykerekű szörnyekkel, A rókafik bátrabbak, a borzok pedig lomhábbak voltak a kelleténél. A favágó az illendőnél közelebb ment a rönköket rakodó erdészeti daruhoz, a fülkében kék kockás szalvétából hurkazsíros kenyeret és zöldpaprikát reggeliző traktoros pedig nem vette észre az ablakon besurranó lódarazsakat. A fogatos csak két pohárral ivott többet, mint tegnap.
     A motorosok szép sorban éppen a felelős közlekedést népszerűsítő szokásos tavaszi rendezvényükre gurultak, a szűk völgy egy helyen nyílik ki, a gyönyörű rét közepén két fa pompázik. Talán a kanyarok és az egymás utániság egyhangúságát oldotta fel a látvány, vagy a ritka egyenes útszakasz kihívása volt erős, egyikük kihasználta az előzés egyszeri lehetőségét. A sor élére állt, bevezette társait a nagy kettős kanyarba, ott elesett, utasával együtt a lehetőségei megszűntek.
     A piac gombavizsgálója alig várta, hogy tizenegy óra legyen, határozni valót már nem hoztak, az árusok portékája is elfogyott. Kicsit mérgesítette, hogy az ismerőse, akinek kis kosárnyi gévát hozott, nem jött a szép sárga gombácskákért. Amikor végre lejárt a munkaidő, azonnal bekászálódott a kis terepjárójába. Az autót a családja fapados koszfészeknek titulálta, amikor medvehagyma is utazott benne egy szatyorban, akkor fingszagúnak minősítették, azon meg mindig röhögtek, hogy négy éve jár vele, de a rádiót még egyszer sem kapcsolta be. Indítózott, de a piacfelügyelő integetett, mint a veszedelem, még valakit oda evett a nehézség valami nyüves gombával. Visszament, néhány percen nem múlhat semmi. A nő margarinos dobozban panírozott fagyasztott gombát hozott. Csúful összevesztek.
     Pár perc múlva leereszkedett a szerpentinen, a szemben jövő több motoros társaságot a tavasz biztos jelének könyvelte el. A baglyasi dupla kanyarban találkozott azzal, akinek már nem voltak lehetőségei. Neki annyi maradt, hogy jobbra rántotta a kormányt. Az autó bal első futóműve kiszakadt, ennek híján balra borult, átfordult, a rézsűt elérve megismételte mindezt, majd a maradék három kerekén állva, addigi menetirányával szemben megállapodott. Mindez nagyon lassan történt, a katonaideje telt ilyen iramban. Kiszállt, feléje rohanó embereket látott, még két összetört autót, a felezőn a határozó könyvét, a szétszóródott géva gombát és egy emberi májat. Rövid idő múlva ott volt mindenki, akinek villogó autója és egyenruhája van. Valaki elhányta magát a látványtól, amin nem emelt az ezután ott díszelgő félig emésztett székelykáposzta sem. A rendőrök lezárták az utat, a tűzoltók áramtalanították a roncsokat, megérkezett az ügyész, helyszíneltek, a „feketék” elvitték a két halottat, elszállították a roncsokat. Visszajöttek a tűzoltók és lemostak mindent az útról. A rendőrtiszt azonnali beszélgetést szervezett volna a gombásznak egy ilyen esetekre szakosodott pszichológussal, de annak esze ágában sem volt részt venni ezen. Akkor azt javasolták neki, hogy igyon valami brutálisat.
     A réten kíváncsiskodó két berkenye alatt, összecsukható műanyag székén, ott ült a halál. Idegességében rágyújtott, félmunkát végzett.