Mikor a csend néma keze
feléd nyújtja a virágát
s a csalfa álmok tüze ég
a hold halkan táncra perdül.
Zongora a lábát töri,
fejedbe nyíllak zuhannak.
Kiderülhet, hogy ébren vagy!
Mikor a valóság
törékeny madara
rád emeli szemét
s a remény rád kacsint,
a csalóka tündér
lila fátyolában
kacagva elszalad
Mikor a felhők dalolnak
s a nap lágyan fejét rázza,
romok sikoltó árnyai
velőtrázó kacagással
zuhannak a koporsódra.
Szavak nyilallnak agyadba.
Életed fabatkát sem ér!