Mecséri Ildikó: Kávé

Zöld babból pörkölt sötétbarna szemek,
szemcsékké dörzsölt illat-aroma legek.
Orromban pazar tűzijáték lobban,
lefőzve sűrű krémje pohárba csurran.
Épp úgy, mint az ember nagy nyomás alatt,
éretté nemesül a sok kávézamat.
Szumátra, Mexikó, India, Jáva,
aromás utazás, líraivá válva.
Barna habéke a művészi alap,
csak egy mozdulat és kész egy tollas kalap.
Tejhabból kibújó csodák lebegnek,
rózsaszál vagy vidám arca egy gyermeknek.
Hangulat, mozdulat szüli a formát,
amit tej és kávé forgó tánca hat át.
Átnyújtom, és összegyűrt lelkedet
kisimítja, mint homlokot gyermekkezek.