Egy
különös
karácsonyon,
emberek voltak a fák.
Egész csupaszon, tűlevelek nélkül
várták a csendes éj zengő dallamát.
Mintha az idő most épp fordítva peregne,
szárazon, dísztelen érkeztek az utcákról sietve.
Sötét árokpartról, kopott kapualjból, ereszek alól.
Egy-egy üres szaloncukorpapír is csüngött valahol.
Aztán apró kezek a szobában gyertyákkal érkeztek.
Jaj, száraz ágak – ti fák, egészen elégő áldozatok lesztek?
Majd halkan felcsendült a melódia, kis kezek vizet öntöttek
a karácsonyfa talpakba, és némelyik fa, új életre fakadt, hajtva
rügyeket, friss hajtásokat, mint vígan zengő háladalokat.
Egy különös karácsonyon,
emberek voltak a fák.
