Lángnyelvét öltögeti rejtett parázs
vélem sejteni, furcsa varázs,
mikor ráhullott az apró szalmaszál,
mibe kapaszkodni vágytál.
Titkos hőforrás alant, csak az anyag
mi kellett, kevéske bizonyosság ragad,
mégis hullott rá kezedből, s lett csoda,
fellobbant tőle valami más, lángocska
képében némi lelkierőnek ad jelet,
így vegyed!
Jöhet a fa, az akác, a tűz,
ha fűz izzó kötelék a lánghoz,
elégsz, vagy elégetsz, a mához
hasonló a tegnap és jövő,
csak igazabb legyen a máglya,
kivárva a végső hamvadást.
Odáig érve az ember felejti
a korábbi szalmaszálakat,
ha a parázs kihunyna
semmi nem marad.
Amíg van parázs, van szalmaszál,
csak oxigén kell!
Ne taposd szét a parazsat!

További bejegyzések
VI. Jobbágyi Kortárs Művészeti Fesztivál
február 10, 2025
Az ePUB VERSESKÖTET ALKOTÓI NÉVSORA
február 5, 2025
Az ePUB VERSESKÖTET PÁLYÁZAT LEZÁRÁSA
február 2, 2025
FEBRUÁRI PÁLYÁZAT
február 1, 2025