Mécs Gábor (Hermész): Nem mese

Felcihelődött, menni kellene,
bár a fecskék sem akarnak indulni,
Málta felett mindig lövik őket
sportból, mint hagyomány tartja náluk.
Libanonban a gólyák esnek áldozatul,
miért ott telelnek?
A vándorló fecske miért arra?
Mert évezredek óta arra visz az út,
arra van megpihenő.
Mért nem megy mindegyik Szudánba,
arrafelé az emberek egymást ölik,
sportmadarazni nem sok idő van.
Felcihelődve miért nem indul az ember?
Mert fél a jövőtől, jó-e az út.
Így félni csak embernek szokása,
s állatnak, mit önmaga nevelt,
képére formálta, mint Isten az embert,
Nem a külső, a belső tudás a határozó.
A gólyák nem félnek előre,
a fecskék sem váltanak irányt, a régi a jó,
sokan pusztulnak bele, ez a való.
Felcihelődtél ember! Elindulsz végre?
Ah legyint, s visszaül a székre.
A fecskék mégis elindulnak.

További bejegyzések