Mécs Gábor (Hermész): Lépteid nyomán

Ha hó lenne, akkor a hóban, ha úgy van,
lépteid nyomába én lépni nem tudok
Vágyni sem ezt, mert mi kissé különbözünk.
Jó ég, ha nem így lenne, nem lenne az jó sem,
Kivéve, ha élnénk messze sarkvidéken
Csak tipegünk kissé különbözőképpen.
Lassan melletted, vagy éppen lemaradva,
Haladva, ha tudunk egyazon irányba, kiáltva
Néha önmagunkhoz, el ne távolodjunk.
Melletted leginkább, és kezemet fogjad,
Én meg a Tiédet szoros óvatosan,
Ha megcsúsznál, tartalak, te meg engemet.
Meglehet, néha másképp érzi az ember,
Csúszós az élet, a talaj néha tenger
hullámaként billen alattunk, hisz érzed.
Néha biztosabb egyedül, de nem elég.
Elég a tűz, ha elég a baj, megmarad,
ha van még hozzá éghető és élhető.
Ha lennék éppen nálad lassúbb kicsit,
Mögötted leszek, hogy mégis elérjelek.
Lényeg csak az, hogy mi el- ne távolodjunk.