Mécs Gábor (Hermész): Konvergencia

Csak azért sem
lépek árnyékomba,
romba ivódott köd,
talonba tett múlt, ha sújt,
nevetek.
Mint nagyanyám, ki élt,
míg van kiért, s magát
hasznosnak tudva
tette a dolgát, majd végül
csendben távozott.
Fentiek okán, még maradok.
Nem hívok ördögöt, sem papot.
Bennem mind, s néha Isten is.
Ha óhajtva kérek túl nagyot,
ráküldök szót, betűt,
tegyétek, mit én nem tudok.
Közelít egymáshoz akarat, meg a sóhaj,
szerelem, meg a bánat,
Ne jártassam a számat!
Közelít egymáshoz az álom,
nem kivárom a sorsom, teszem,
vagy előbbre veszem, mi fontos.
Közelít.
Középen, félúton találkozunk.