Ha írsz érdemtelenül érdemesnek,
találhatná kissé érdekesnek,
ám jelentéktelen, jelentés
fakult kopottságában hamvad el.
Kérelem nélküli félelem ami múlik.
Csak az aggodalom általi féltés
a kérdés, miért is? Miért ne!
Nem magyarázom, miért, ha fázom,
hiszen csak hideg van, magam megrázom,
szórom a jeget, mi rám rakódott,
pattanva hullnak a földre a darabok.
Jönne a megtisztulás, a pőre bőr?
Leráztam a jeget, végül szétéget a Nap!
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
