Amikor még csodálkozva nézed
folyód maradék, végső cseppjeit,
már pontosan tudod, nem csak érzed,
hogy nem más, hanem a te tetteid
szárították ki vagy el, terhel téged
az ok, hogy mi volt egykor áradat,
mindabból mára csak ennyi maradt.
Kezed szétnyitod, a cseppek porba hullnak,
végül, ahogy csak nézed száraz kezed,
nem marad más, csak az emlékezet.
Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és
Nagyanyám fejkendőt hordott. Ha bánata volt, szorosra kötötte az álla alatt. Néha feketére cserélte, olyankor nem szólt senkihez, kiesett kezéből a tésztaszűrő, és a vizet
Már levelek fedik el nyomainkat, régi padunkon az ősz szele jár, volt szerelem csituló szava ringat, messzire szállt heve ím tova már. Lassan enyésznek az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
