Sosem kérném, hogy varrd meg a zoknimat,
vagy gombommal bíbelődj, javítsd elszakadt ruhám,
de varrj nekem házikót, a vázát megoldanám,
s te beburkolod, adsz neki külső, belső ruhát,
belülre szőnyeget, két széket, asztal se kell.
Ülne a székeken két baba egymással szemben,
mi kint beszélgetnénk a világ folyásáról,
idéznénk fel közben múltbéli emlékeket.
Isten adta s elvette múlt, s mindez hogyan miénk,
mit tudhat két élet egymásnak mondani,
rájönnénk-e együtt, mikor mi történt és miért?
Ránéznénk néha a babaházikóra, megvannak-e még
a beszélgetősök, felnevetnénk, mindaz mi elregélt,
visszaszállna a múltba, amit kell, visszatemetnénk.
Csicseregnénk a jelenről, akár a holnap rejtekén
töprengenénk, verset írnánk, mit megélnénk.
Azután a többit hagynánk a sorsra,
a babaházat szépen feltennénk a polcra.
MÁRCIUSI PÁLYÁZAT
március 1, 2025
