Mátrai Stella: Vadhajtás

Anna könnyes szemekkel állt az ablak előtt, és meredten nézte a szakadó esőt. Majd a kezén lévő sebforradásra nézett. Észre sem vette, mikor a pici kezek átölelték az egyik lábát.
   – Mama csinálj nekem tejbegrízt! Éhes vagyok!
Sokáig nem jött válasz. A kicsi nem engedte el Annát. Máskor is volt már így. Öt-tíz percre filmszakadás. Aztán minden ment tovább.
   – Mama! Mama! Nem hallod? Éhes vagyok!
A kislány rángatni kezdte Anna ruháját. Anna lenézett rá.
   – Hát itt vagy? Felébredtél? Mit szeretnél reggelizni?
   – Tejbegrízt. Már mondtam.
   – Nem hallottam…- jött a válasz.
A kislány felült a székébe, és várt. Anna feltette a tejet forrni, és előkészítette a grízt, meg a kakaóport. Ahogy kimérte a grízt, hópelyhekként szóródtak a pohárba. Eszébe jutott az a tél.
   – Zabi Anna! Zabos! Az apja lakatos! – kiabálta az egyik gyerek.
   – Zabi gyerek! Zabos! Az apja haragos! – kiabálta a másik.
   – Hagyjatok! – fakadt ki Anna, de akkor már késő volt.
Az osztálytársai lefogták, és havat tettek a nyakába, ruhájába, arcába. Majd otthagyták. Anna vizesen, szakadt ruhában ment haza. Már este volt. Messziről látta, hogy füstöl a kéményük. Csak arra tudott gondolni, hogy otthon meleg van. Sietett, bár tudta, hogy nem lesz könnyű dolga, mert az anyja biztos nincs még otthon. Esténként a papnak viszi a vacsorát.
   – Ilyenkor kell hazajönni? Hogy nézel ki? – vonta kérdőre az apja, aki csak névleg volt az, mert mindenki tudta a faluban, hogy Anna mástól van.
A férfi felállt. Messziről érződött a borpára, amit kiontott magából. Annának földbegyökerezett a lába.
   – Hol voltál te? Te vadhajtás?
A férfi elindult, és úgy megütötte Annát, hogy Anna beleszédült az ajtó melletti ablakba. Az ablak kitört, és össze-vissza vágta a kezét. Anna elájult.
   Az utolsó szó, ami beivódott Anna emlékezetébe az a vadhajtás volt.
   – Vadhajtás…- suttogta Anna.
   – Mama! A tej! Forr a tej! – kiabálta a kislány.
Anna takarékra vette a lángot. Elkészítette a grízt. A kislányának adott egy tányérral, jól megszórva kakaóval és cukorral. Leült mellé, és végig nézte, ahogy jóízűen megeszi a gyermek.