Mátrai Stella: Fél pár zokni

Nyirkos, párás idő volt azon a reggelen, amikor elkezdődött az igazi kaland. Már a megjelenésével komoly feladatot adott mindenkinek. Szép színes csíkjait jól szemügyre vették. Tanulmányozták kívülről, belülről.
Az alapos tanulmányozás után a könyvespolcra került, pont egy madárka mellé, ami porcelánból volt.
– Furcsa egy polcdísz vagy- mondta a madár, és szemügyre vette a csíkokat.
– Én nem dísz, hanem zokni vagyok, és keresem a párom.
– Én már évek óta keresem, de nem repül hozzám egyik sem. Odaugrálnak a párkányon az ablakhoz, jól szemügyre vesznek, de semmi. Pedig néha a nyitott ablakon is benéznek. Biztos a törött szárnyam miatt van. Egyszer lelöktek a polcról takarítás közben.
– Akkor én mit mondjak? Volt párom, nincs párom.
– Hogy-hogy?
– Tegnap előtt még együtt feküdtünk le a szoba közepén. Ma meg sehol sincs már a párom. Meghasad a szívem…Mi lesz most így velem?
– Jaj, ez olyan szomorú! Én segítek neked, ha akarod.
— Hogyan?
– Várj csak míg este lesz. Majd meglátod.
A csíkos zokni alig várta, hogy este legyen. A nagy sötétségben furcsa hangokra lett figyelmes.
– Mi ez a zaj?
– Csak a szokásos. A sötétben mindig ezt csinálják.
– Mit és kik?
– Te hol laktál eddig?
– A fiókban.
– Értem. Akkor te lemaradtál az esti eseményekről. Most gyűlnek össze tanácskozni. Ők lehet, hogy tudnak nekünk segíteni.
A félhomályban tárgyak gyűltek össze a szoba közepén.
– Mindenki itt van? – kérdezte a locsolókanna, aki a nyitott erkélyről gurult a szoba közepére.
– Igen- válaszolta a kávéscsésze.
Különös csapat állt a szőnyegen. A zokni ugyan nem látta mindet, de a zajból sejtette, hogy többen vannak.
– Hahó! Kanna úr! – kiabált a madár.
– Csendet! – kiabált vissza egy labda, aminek egyik oldala már hiányos volt, mert jócskán megrágta a házikedvenc.
– De segítség kellene- mondta halkabban a madár.
– Milyen segítség? – kérdezte a kanna.
– Keresem a párom- mondta a zokni.
– Ki nem? – kérdezte a kávéscsésze.
– Ki keresi a párját? – kérdezte a kanna.
– Én – mondta a zokni és lepottyant a földre.
– Zokni pár nélkül? – kacagott a félig megrágott labda.
– Én láttam a párodat- mondta a kanna.
– Micsoda love story- mormogta a kávéscsésze.
– Láttad? Hol? – kérdezte izgatottan a zokni.
– Az erkélyen. Lepottyant a földre, amikor beszedték a kiteregetett ruhákat.
A zoknit elöntötte a forróság, kicsit szédült is, majd csak ennyit mondott:
– Nem kell pár nélkül élnem tovább!
– Bárcsak én is megtalálnám a párom- suttogta a madár.
– Na, gurulj ki az erkélyre és hozd be azt a zoknit! – mondta a kanna a labdának.
– Talán kérlek!
– Őméltósága hatszor rágott gumilabda legyen olyan szíves és hozza be az erkélyről a zoknit!
– Kérlek! – szipogott a meghatódottságtól a szobában lévő zokni.
– Micsoda love story- mormogta ismét a kávéscsésze és még hozzátette- Nehogy pityeregjél itt nekem!
– Gurulok már gurulok- motyogta a labda, és furcsa imbolygó mozgással gurult az erkélyajtó felé.
Nagy volt az izgalom a szobában. Mindenki várta, hogy meglegyen a fél pár zokni. Kis idő múlva megérkezett a labda.
– Megtaláltam. Kicsit vizes, de a fűtőtesten újraéleszthetjük- mondta a labda.
– Kicsit vizes, kicsit koszos, de az én másik felem- szipogott még mindig a szobában lévő zokni, és odabújt a párjához.
– Na, megyek és beszélek a cukortartóval- jelentette ki a kávéscsésze, és elhagyta a szobát.
– Ezt most miért mondta? – kérdezte a labda a kannától.
– Már több éve tart ez a se veled, se nélküled kapcsolat nekik, most biztos ihletet kapott megint- mosolygott a kanna.
– Köszönöm! Mindenkinek nagyon köszönöm! – ölelte át a párját a csíkos zokni és együtt felmásztak a fűtőtestre, hogy egy kicsit átmelegedjenek.
– Örülök, hogy megtaláltad a párod- szólt a polcról a madár.
– Ne aggódj! Majd te is megtalálod, csak ne siettesd a dolgokat! – mondta a zokni.
Másnap délután vendégek jöttek, és egy porcelándíszt hoztak ajándékba. Egy színes pávát. Pont odakerült a töröttszárnyú madár mellé.