Rainer Maria Rilke:
Elmebaj
Képzeleg folyton: Az vagyok …, biz’ az …
De mi vagy hát, Mari?
Királynő, királynő, ez így igaz!
Térdre! Térdre omlani!
Meg sír is mindig: Más voltam … más …
Hát mi voltál, Mari?
Talált gyerek, szegény, csipás,
nem is bírom elmondani.
Az árva gyermek, az elesett,
térdelve várt hercegnő lett?
Mások a dolgok, más a helyzet,
Láthatsz mást, mint kolduslelket.
Úgy, a dolgok emeltek meg tehát,
és emlékszel, hogy mikor?
Egy éjjel, egy éjjel, egy éjjelen át, –
éreztem, már mind másképp szól.
Utcára lépve húzott valami:
felhúrozva minden végig;
és dallammá, dallammá vált a Mari, …
s keringett szédülésig.
húztak félve félre a népek,
tapadtak a ház falához, –
királynő vagy, korlátlan a lépted,
utcán csak úgy végigtáncolsz! …
(fordította: Tauber Ferenc)
Rainer Maria Rilke:
Der Wahnsinn
Sie muß immer sinnen: Ich bin … ich bin …
Wer bist du denn, Marie?
Eine Königin, eine Königin!
In die Kniee vor mir, in die Kniee!
Sie muß immer weinen: Ich war … ich war …
Wer warst du denn, Marie?
Ein Niemandskind, ganz arm und bar,
und ich kann dir nicht sagen wie.
Und wurdest aus einem solchen Kind
eine Fürstin, vor der man kniet?
Weil die Dinge alle anders sind,
als man sie beim Betteln sieht.
So haben die Dinge dich groß gemacht,
und kannst du noch sagen wann?
Eine Nacht, eine Nacht, über eine Nacht, –
und sie sprachen mich anders an.
Ich trat in die Gasse hinaus und sieh:
die ist wie mit Saiten bespannt;
da wurde Marie Melodie, Melodie …
und tanzte von Rand zu Rand.
die Leute schlichen so ängstlich hin,
wie hart an die Häuser gepflanzt, –
denn das darf doch nur eine Königin,
daß sie tanzt in den Gassen: tanzt! …
