Magyari Barna: Tintaosztagok masíroznak

az utcán nyitva vannak a betűk
kirakatban ül néhány ragozás
körbe firkál a hatalmas nyüzsgés
ki szóval ki bájával paroláz

megint vészesen kopik az élet
szépség hiénák szopják az időt
s tintaosztagok masíroznak a
beteljesületlen álmok előtt

az ingerek barokk csarnokában
egyre jobban mállik a vakolat
újra kéne festeni pár élményt
itt ezt a hármat vagy ott azokat

valami készül takarítanak
sepri a nőket az emlékezet
a hajdani lányokban lámpákban
újrafoltozzuk mind a fényeket