Simonyi Imre (1920-1994) emlékére
férfi voltál – volt egy hazád
fedezte a magány szukát
volt jellemed – megköveztek
szénapadlás s nyári estek
játszottál s a játszma eldőlt
tromffal fogták meg a felhőt
csak egy lapra tettek tétet
kellőképp utáltak téged
egy nagyot vagy kettőt lépvén
ott… ott a világ legvégén
mintha ma is visszavárna
asszonykebel vagy kispárna
ne könyörülj ne is átkozz
igazat emelj a szádhoz
kiálts voltál – úgyse hallja senki
besúgni ment minden férfi
akad asszony tán három is
hogy vissza gyere várom is
a meccset mindig ők nyerik
örök elsők s én második
